2017. február 23., csütörtök

ÉLÉS-TÁR: erdélyi krumplis kenyér

Tegnap este küldte át Szabó Klári a losoncianziksz@gmail.com címre az alábbi receptet, az alábbi szöveg kíséretében: "Ezt a kenyeret tegnap láttam kedves Batta Juditkánál Serkében (egyébként anziksz olvasó) - és máris kértem a receptet. Hosszadalmas a készítés de megéri! Igazi otthon sült mesés kenyérke. Akar még egy versenyben is biztos babéros lenne! :-) Szívesen ajánlom." 

Erdélyi krumplis kenyér az én konyhámból római tálban sütve

Hozzávalók:
1 kg jó minőségű kenyérliszt (BL 55) Én Nagyi Titkai-dagasztáshoz használtam
5 dcl víz
30 g élesztő
1 evőkanál só
1 nagyobb krumpli
1 babérlevél
 kevés olaj
 tetszés szerint len, szezám, napraforgómag egy-egy evőkanállal

A kovászt (öregtésztát) még előző nap elkészítem, hogy legyen ideje "megéredni", de hűtőből kb egy hétig felhasználható...

1,5 dcl vízben elkeverek 10 g élesztőt, rögtön beleszitálom a 25 dkg lisztet és csipetnyi sót. Sűrű tésztát dagasztok belőle és a konyhapulton "felejtem" 4-5 órát szépen túlkelni. Végül egy éjszakára zárt edényben hűtőbe teszem.
Másnap kiveszem, hogy picit melegedjen. közben a szeletekre vágott krumplit sós vízben - babérlevél - megfőzöm. A krumplit megtöröm és 1dcl főzővízzel hígítom.

1. A maradék 3,5 dcl vízben elkeverem a 20 g élesztőt. Hozzáadom a sót, krumplipépet, beleszitálom a 75 dkg lisztet.Tetszés szerint gazdagítható magvakkal. Miután jól elkevertem, hozzáadom a kovászt, és rugalmas-sűrű tésztát dagasztok belőle, ami szépen tartja az alakját, mert a keléstől még úgyis puhulni fog.
2. Lisztezett gyúrótáblára borítom és bekenem a tészta tetejét olajjal, majd letakarom fóliával és konyharuhával.
3. Körülbelül 2 óra kelesztés következik, de egy óra után áthajtogatom a tésztát, széleit a közepe felé, és ez kerül az aljára. Egy fél óra múlva ismét áthajtom, majd még egyszer fél óra múlva, de akkor már alakra formálva a sütőpapírral kibélelt római tálba teszem.
4. A tészta és a tál tetejét belülről  lespriccelem vízzel, és lezárva ismét fél órát kelesztem.
5. A tészta tetejét éles késsel három helyen bemetszem és ismét lespriccelem a tésztát és a tető belsejét is.
6. Hideg sütőbe teszem. 250 fokon egy órát sütöm.
7. A sütőből kivéve rácson hűtőm, és forrón lespriccelem vízzel... Ekkor kezd a kenyér csodásan "beszélni" és becserepesedik a héja.


Köszönöm Judit és Klári! További recepteket is sok szeretettel várok!

2017. február 22., szerda

Könyvajánló 170

A Phoenix Könyvesbolt e heti könyvajánlójában könnyedebb témákhoz nyúlt, egy könyv a hölgyeknek CD melléklettel és egy könyv az uraknak, mert megérdemlik :-)
Olvasunk mi eleget? Olvassunk!

Koncz Dezső
Sztárok és sztorik 
Cserháti Zsuzsa: Kamasz szerelem - CD melléklet

Asz-Ko Média Kft., 2010

"Hihetetlen, mennyi minden történt életemben, mígnem eljutottam ennek a könyvnek a megjelenéséig. Úgy negyven éve filmezni kezdtem tizenéves hévvel.
Aztán egy nagy váltással jött a sport. A mozgás, a lendület kezdett érdekelni, s vele együtt az emberek. Több lap következett, a végállomást a Pajtás jelentette. Ekkor már írtam is cikkeket elsősorban zenészekről, a SZTÁROKRÓL! Megismertem pályájukat, életüket, nehézségeiket, örömeiket, s ha szorosnak nem is nevezhető, barátságok alakultak a legtöbb esetben. Abban az időben hihetetlen mennyiségű koncerten voltam hivatalból is, de szórakozásnak is tekintettem az eseményeket.
Több könnyűzenei műsort készíthettem éveken keresztül, de leginkább a Sztárbarangoló című produkciót szerettem, hiszen ez arról szólt, hogy egy-egy "kedvencemet" elvittem szép vidéki városaink egyikébe, és ebből készült egy harmincperces film.
A fotózás akkor valahogy kimaradt az életemből. El is felejtettem, hogy azzal kezdtem pályafutásom a médiában. Ma is "verem a fejem a falba" a megismételhetetlen, csodás pillanatok elszalasztásáért. Cserháti Zsuzsa, Gregor József egész napot szánt rám életéből. A filmek elkészültek, gyönyörűek, nem nekem, hanem az igazi sztáregyéniségeknek köszönhetően. Aztán eljött az a pillanat, amikor az egyik kirándulás alkalmával a kamera mellett már fényképezőgép is lógott az oldalamon. A sétákon, beszélgetéseken az emberek jobban "megnyíltak", a reakciók őszintébbek voltak, mint egy nagy stábbal körülvett produkció esetében. Remélem, ez látszik a fotókon.
Természetesen az utóbbi időben tudatosan jártam koncertekre fényképezőgépem társaságában. Ezeket az élményeket igyekeztem megosztani mindazokkal, akik kezükbe veszik könyvemet. Köszönettel tartozom azoknak a művészeknek, akik elmondták nekem kedves történetüket és engedték, hogy fotózzam őket."
(Koncz Dezső)

A kötetet a CD melléklettel együtt a Phoenix Könyvesboltban 14 euróért vásárolhatjuk meg.

Koncz Dezső
Sztárok és sztorik 4.
Sportolók

Limes Holding Zrt., 2014

1953. március 8-án születtem Pécsett. Egész életemre nézve meghatározó volt, hogy gyermeki éveimet és ifjú koromat Csobánkán töltöttem, romantikus környezetben. Fényképeztem növényt, bogarat, tájat s mindent, ami csak elém került. Az első időkben valahogy az ember kimaradt az állandóan a nyakamban lógó fényképezőgép objektív látóköréből. Végzett gyógypedagógusként kezdtem el testnevelést tanítani. Versenyekre jártunk tanítványaimmal és természetesen készültek fotók is bőven. Az elkészült képek sikere teljesen a sportfotózás felé fordított. Felszerelésemet az ennek megfelelő objektív rendszerek irányában fejlesztettem. Szinte a keresetem teljes egészét elköltöttem megtalálva a megfelelő gépet, teleobjektívet. Elkezdtem járni a falusi focimeccsektől kezdve a rangosabb sportversenyekig, már ahová amatőrként beengedtek. Szinte a második, vagy harmadik fotópályázatokra küldött képeim közül az egyik egy rangos nemzetközi mezőnyben nyert. Két hét alatt az akkori Képes Sport külső munkatársaként kaptam feladatokat, s közelről nézhettem a szakma legnagyobbjait. A „szerelem” pillanatok alatt kialakult, s az óta is tart. A könyv, amit az olvasó a kezében tart ennek legszebb gyümölcse. Koncz Dezső

Ez a kötet is 14 euróért kapható a Phoenix Könyvesboltban.

2017. február 21., kedd

Sámuel és a cipősdobozok...

Ma kaptam, továbbítom...
Bizonyára mindenki emlékszik még a decemberben meghirdetett jótékonysági ajándékgyűjtő akcióra, amely során cipősdobozba csomagolt ajándékokat vártak a szervezők a kárpátaljai gyermekek számára.


Az ajándékok Hajdók Hajnalkának és férjének köszönhetően előbb Berzétére kerültek Mudi Róberthez, majd onnan Beregszászra, a Sámuel Alapítványhoz. Onnan az alábbi levelet küldték a losonciaknak:

Kattintással nagyítható

A Sámuel Alapítványról szóló információk EZEN a honlapon olvashatók, aki esetleg úgy érzi, hogy nem csak karácsonykor szeretne/tudna segíteni, az bátran vegye fel velük a kapcsolatot!

2017. február 20., hétfő

Színházi élet...

A losonci Kármán József Színház  momentumainak, sikereinek, előadásainak összefoglalója, valamint az ún. színházi archívuma is megtalálható a blogon, most csak egy kis adalék következik az elmúlt hetek történéseiből Csák Pista szavaival:

A Medúza-fő premierje 2016 júniusában

A múlt héten több rendezvényünk, fellépésünk is volt. Salgótarjánba és Kőkeszire a Medúza-fő című előadásunkat vittük.
Szerda, február 8. Salgótarján - Zenthe szalon. Kitűnő előadás, közönségsiker. Megjegyzem ún. szobaszínházi produkció volt (max.30-40 néző). Természetesen teltház. :-)

Vasárnap, február 12. Kőkeszi: Közönségsiker. Fejedelmi vendégfogadtatás (húsos káposztaleves, kirántott csirke, cigánypecsenye, burgonya, káposztasaláta, sütemény, bor, pálinka meg amit akartok).
Rég volt ilyen! KÖSZÖNJÜK Gabinak, családjának, barátainak. Mellékesen több mint 100 néző (350 lakos).

Péntek, február 10. Losonc - A Monori Színház vendégjátéka: Hová tegyük Rákosi elvtársat c. bohózattal. A közönség nagyobb része élvezte. Sikeres bemutatkozás. Sajnos a létszám hiányos volt, sebaj.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Kármán Színház kedvelőihez ITT lehet csatlakozni a facebookon)

2017. február 19., vasárnap

Programajánló február 20-26.

Álmomban már tavasz van, nyílnak a színes virágok, illatokkal és madárcsicsergéssel teli a világ… Ehhez képest odakint sötét hideg vár ránk, jobb lesz valami benti elfoglaltságot keresni, nem? :-)


Például mindjárt hétfőn, február 20-án mehetünk moziba is. A Karlovy Vary Filmfesztivál fődíjas filmjét, az Ernelláék Farkaséknél (szlovákul: Rodinné šťastie) című filmet 19.00 órától vetítik a losonci Apolló Moziban. Jegyet 4 euróért vásárolhatunk rá.

Ugyanaznap Füleken kicsit korábban, 16.30 órától tartják a Nógrádi Életmesék könyvbemutatót a Magyar Közösségi Házban. A TANDEM nonprofit szervezet Életmesék projektje élettörténetek gyűjtésén keresztül kapcsolja össze az idős és fiatal generációt. Bővebben minderről ITT olvashatunk.

Február 21-én (kedden) este 20.00 órától a Richard Müller énekesről készült film tekinthető meg a Franz Sörfőzdében, majd beszélgethetünk a film rendezőjével is, Miro Removal. Belépőjegy 5 euróért kapható.


Február 23-án (csütörtökön) Füleken a Városi Honismereti Múzeumban 16.30 órakor nyitják meg Léda Adela Vašová helyi festőművész „Kaiga“ című kiállítását.

Február 24-én (pénteken) Rimaszombatba várják mindazokat, akik szeretnének többet megtudni az aktuális politikai helyzetről. A 18.00 órakor kezdődő Rimaszombati Kávéházi beszélgetés Ondrejcsák Róbert államtitkárral a Három Rózsa Kávéházban valósul meg. 

Ugyanaznap Losoncon délután 15.00 órától farsangi maszkokban sétáló emberekkel lehet majd találkozni a B. S. Timrava Színház és a piac között. A menethez bárki csatlakozhat, a résztvevők belépőjegyet kapnak a hétvégi „farsangtemető” rendezvényre.



Február 25-én (szombaton) Panyidarócon tartanak farsangi bált, ahol a talpalávalót a Kelemen-duó szolgáltatja. A 10 eurós belépőjegyért cserébe a jó hangulaton kívül vacsorát is adnak természetesen. Jegyek a plakáton olvasható személyeknél vásárolhatók.

Szombaton egyébként két ismert szlovák színész, apa és fia látogat el a Franz Sörfőzdébe, konkrétan Marián és Martin Geišberg. A zenés-verses estjük 19.00 órától kezdődik, jegyeket 8 euróért árultak…


Február 26-án (vasárnap) pedig mindenkit várnak a losonci piacra, vásárcsarnokba, ahol temetik a nagybőgőt, meg töltik a kolbászt, meg ropják a táncot, és egy csomó más dolgot is elkövetnek, hogy a losonciak kedvében járjanak így a farsang lezárásaként. Például a 3 eurós belépőjegyért cserébe fánk és tea is jár. Ráadásul a gyermekek 10 éves korig ingyen szórakozhatnak. A reggel 8.00 órától 15.00 óráig tartó rendezvényt kár lenne kihagyni!


Amit pedig szintén kár lenne kihagyni, az a könyvtári kiállítás, szóltam már róla többször: Jakab Réka, egy fiatal kassai linómetszeteit tekinthetjük meg február végéig, mielőtt még nálunk is kitörne a tavaszi szünet.

Kívánok mindenkinek ÉLményekkel teli kellemes napokat! 

2017. február 18., szombat

ÉLÉS-TÁR: bundás husi

Miután Panni bemutatkozása a blog összes eddigi statisztikai mutatóját megdöntötte, ideje ismét enni valamit, vagy legalább tippet adni a vasárnapi ebédhez. Ismét Szabó Klári barátném receptje következik, még a kamrapolcára is bepillanthatunk közben :-)
Szóval következzenek Klári szavai:

Mai receptem  bundában sült hús, na de milyen?
kb. 1 kiló finomra darálthusikát befűszerezünk tetszőleges fűszerekkel (én borsot, paprikát és valamilyen szagos fűszert használok - majoránna vagy borsikafű, ill. bazsalikommal is nagyon finom) tetszés szerinti sót teszünk hozzá és állni hagyjuk, hogy egy kicsit az ízek összeálljanak.


Ha már gondoljuk, hogy ízes a keverék, ill. ha már feltettük a leveskét, megpucoltuk a krumplit és feltettük sós vízben főzni,


akkor nekiállhatunk a tenyérnyi nagyságú laposra szétnyomott darabokat simalisztbe forgatni,


közben néhány tojást sóval, simaliszttel egy kicsi tejjel sűrűre keverünk és ebbe tesszük a lisztbe rakott húst. Forró zsiradékban átsütjük és tálaljuk. Így kapjuk meg a fincsi bundás husit.
Köretnek sült krumplival nagyon finom.


Picit megfőzzük a krumplit, majd tepsibe öntjük, megszórjuk egy kis köménymaggal, gyengéden olajat öntünk rá,


és hagyjuk a sütőben pirosra pirulni.


Igazán finom ha leemelünk a kamrapolcunkról valami nyáron eltett savanyúságot
 

(káposztával töltött paprikát ajánlok hozzá, aminek a receptje már nemsokára hozzátok kerül...)
Pusszantás!

További receptek a blog ÉLÉS-TÁR rovatában olvashatók (a felső menüben jobbra található).

2017. február 16., csütörtök

Bemutatkozik (14)

Milyen jó, ha egy blognak vannak rovatai, amikbe sokáig nem kerül semmi új... A BEMUTATKOZIK rovat az egész 2016-os évben téli álmot aludt, annál nagyobb öröm számomra, hogy most ismét egy érdekes, és véleményem szerint inspiráló fiatalt mutathatok be benne: Kučera Anikót - vagy ahogy az ismerősei hívják, Pannit. Be kell vallanom, hogy személyesen még nem találkoztam Anikóval, a kérdések és válaszok az online térnek köszönhetően születtek meg (jó nagy időbeli eltéréssel), de úgy vélem, ez csöppet sem ront a végeredményen.


Első és legfontosabb kérdésem: hogy jutott eszedbe, hogy az légy, ami vagy? Már óvodás korodtól légiutas-kísérő szerettél volna lenni?
Sosem tudtam, hogy igazán „mi szeretnék lenni, ha nagy leszek”. Őszintén. Amit tudtam, hogy imádok utazni, nyelveket és kultúrákat megismerni. Nem tudtam magam irodai falak között elképzelni. Az emberekkel való interakció mindig izgalmasabbnak tűnt.
Viszont többször is megfordult a fejemben, főleg a gimis és főiskolás éveim alatt a stewardess-i munka. Akkori gondolataimra valahogy így reagáltam „Hmm, ezt szívesen csinálnám”. Majd a főiskolás éveim végén erősödött meg bennem az érzés, és úgy voltam vele, hogy egy jelentkezéssel nincs mit veszítenem. Így is történt, februárban jelentkeztem, áprilisban leinterjúztam, július elején leállamvizsgáztam turizmus szakból, és a hónap végén már repültem is ki Dubajba.


Egyáltalán milyen képzettség kell ehhez? A tökéletes angol nyelvtudáson kívül persze…
Semmilyen képzettség nem szükséges. Az angol amit tudni kell, bár ezt sem felsőfokon (idővel úgyis belejön az ember). Inkább azt mondanám, hogy az ember karaktere, személyisége a meghatározó. Nagyon fontos a tolerancia, nyitottság, fegyelem, az élethez való pozitív hozzáállás. Valamint probléma-megoldó készség is. Illetve amit kiemelnék, és „nyerő” lehet egy interjún, ha rendelkezünk külföldi tapasztalatokkal: külföldi munka, Erasmus program. Persze az idegen nyelvek és kultúrák utáni lelkesedést, érdeklődést is figyelembe veszik, hisz a közel-keleti világ igen más.


Minden életkorban kell egy jó adag bátorság ahhoz, hogy az ember „világgá menjen”. Ráadásul egy teljesen más kultúrába, környezetbe kerültél. Nem okozott gondot a beilleszkedés? Vannak már új barátaid, kollégáid akikre támaszkodhatsz? A családod nem hiányzik?
Igen, a bátorság mindenképp kellett. Bevallom elején nagyon féltem. Az úgynevezett „kultúrsokk” is megvolt, mint gondolom az összes európai kollégám számára. De az idővel csiszolódott, és mára másfél év után úgymond teljesen sikerült adaptálódnom. Talán a távol-keleti messzeség, ami a legnehezebb része ennek a munkának, a család, és legjobb barátaim hiánya. Bár megvan az elektronikus kapcsolattartás, de a mindennapjaimban nincsenek ott. Viszont itt is vannak csodás barátaim, és rám talált a szerelem is egy egyiptomi kollégám személyében.


Mióta is röpködsz a világban? Gondolom már sok helyen jártál. Hol Svájc, hol Malájföld, aztán meg az USA, és még? Miközben ugye mindig Dubajba térsz vissza. (Élményekről, érdekes helyzetekről valamit…)
Most már másfél éve repülök kontinensről kontinensre. Így van, egyszer Tajföld, pár napra rá már Kalifornia. Hát izgalmas, igen. Főleg ha először járok az adott desztinációban. Most ahogy számolom, már 43 országot tudok mondani, ahol megfordultam. Inkább az egész munkámat egy életstílusnak nevezném. A napok számomra kiesnek teljesen. Hogy most kedd vagy vasárnap van-e, azt általában anyumtól tudom meg, amikor neten beszélgetünk. :-) A sok időzóna, időeltolódás teljesen meg tud zavarni.
A nevem jelentése ami nagyon vicces történet. Arabul nem a legszebb jelentéssel bír (haha). Nem szeretnék nyilvánosan káromkodni, de a "szívesen elvinnélek a kukoricásba"  kifejezés kategóriájába tartozik. Végülis nem zavar a dolog annyira, mert mindig van min jót nevetnünk a kollégákkal, miután lefordítom nekik az Anikót!


Álmaid? Céljaid? Karrier? Továbbtanulás? Családalapítás? :-) Gondolom a stewardess sem nyugdíjas állás, hány éves korig lehet ezt csinálni? Utána hol szeretnél élni?
Álmaim? Beutazni a Földet. (Volt másfél évvel ezelőtt, haha) Azt hiszem ennyi utazás után valami nyugisabb munkahelyre vágyom majd a későbbiekben. Hisz ha családot akarok alapítani és tartósan letelepedni, ahhoz ez a munka kissé kihívás lenne. Bár megjegyzem a gépen sok szeniorom 40 év fölött van! Talán amit megtanultam az itt eltöltött másfél év alatt, hogy az Otthon ott van, ahol a szívem van. A Föld az otthonunk, bárhol is határozzuk el magunkat, ahol épp élni szeretnénk. Ha az adott helyen van olyan ember akit szerethetünk, és persze mi is szeretve vagyunk, illetve olyan  munkánk van amit szeretünk csinálni, akkor bárhol képesek vagyunk élni és jól érezni magunkat. A boldogság az élethez való hozzáállás kérdése. Pár évig még szeretnék repülni, hisz még egy csomó helyen nem jártam. A bakancslistám még félig üres. Viszont ha abba is hagyom, akkor sem fog megszűnni az utazási lázam, abban biztos vagyok. Mindenképp Európa az, ahova szeretnék visszatérni. Ott él a családom, rokonaim, legjobb barátaim. De hogy Európán belül hová, az még a jövő kérdése :-) 


A fizetésen és bőséges tapasztalatokon kívül mit gondolsz, mit ad neked ez a „nagy kaland?” Vagy nem olyan, mint egy nagy kaland? Kívülről nézve nagyon romantikus állásnak gondolná az ember – belülről nézve bizonyára kemény munka. Feltételezem, sokat tanulsz menet közben magadról is, feszegeted a határaidat...
Mivel kb. 150 különböző nemzetiséggel dolgozom együtt, ezért elmondhatom hogy bőven akadnak kihívások. A sok különböző kultúrából és vallásból adódó értékrend, nézetek és felfogás nagyon eltérő tud lenni. Megtanuljuk, hogy az élet nem fekete és fehér. Hogy lehet több száz szemszögből is nézni a dolgokat. Kinyílik jobban a világ, a látóköröm szélesebb lett. Illetve sok toleranciát, türelmet adott/ad ez a „nagy kaland”. Az angolom is mindenképp fejlődött. De alapjából véve nem a legnehezebb munkák közé sorolnám. Az éjszakázások, desztinációkban lévő különböző időzónák amik megviselnek olykor. Főleg ha nem alszom sokat, mert minden percet „turistáskodásra” használok ki.


Boldog vagy?
Elmondhatom, hogy igen. Bár mint tudjuk tartós boldogság nincs, mindig kellenek a hullámok. Viszont nagyon hálás vagyok hogy itt lehetek. Sok fiatal álma, hogy egy ilyen állása legyen, ahol ingyen beutazhatja a világot,és még fizetnek is neki érte. Szeretem azt amit csinálok, így sokszor igazán nem is „munkának”, hanem egy mini vakációnak élem meg. És mennyire igaz „Aki szereti a munkáját, annak soha nem kell dolgoznia”. Egyetértek! :-)


Mit üzennél azoknak, akik most indulnak a nagybetűs életbe? Vagy már benne vannak nyakig, csak épp váltani szeretnének, munkahelyet, országot…
 Azt tudom ajánlani azoknak akik „elveszve” érzik magukat a világban,hogy próbáljanak ki valami újat, amiről még eddig csak mondjuk álmodoztak. Vágjanak bele olyan dologba, ami igazán érdekli őket. És véleményem szerint „elhagyni az országot” még nem hazaárulás vagy világgá menést jelent. Hanem fejlődést és tanulást, kalandot és szórakozást. Főleg a fiatalok esetében, próbálják ki önmagukat, mi az amiben jók és amit szívesen csinálnának. Veszíteni sosincs mit. Utána a lehetőség mindig ott van, hogy haza menjen az ember, visszatérjen szülőhazájába. És a legfontosabb, hogy hinni kell önmagunkban, és abban hogy minden jól fog sikerülni. Az élet a változások folyama, és szerintem élni kell minden lehetőséggel. Ha valamilyen munkahely nem tetszik, akkor egyszerűen váltani, lépni kell! :-)                                                       

(Kérdések: Éva, Válaszok: Anikó. A fotók Anikó saját archívumából származnak)