Helytörténeti anziksz

Itt a felületen még ugyan nem látszik, de a blogot naponta 30-50 alkalommal nyitják meg, ami szerintem egy hét működés után megnyugtató eredmény…

Többen érdeklődtek, hogy mit fogok itt a programajánlón kívül megjelentetni. Jogos a kérdés, erről még tényleg nem írtam. Állandó rovatokat tervezek, melyeket társszerzők írnak majd, a téma és stílus most alakul, a szerzők a felkérést megkapták, remélem hamarosan anyag is érkezik tőlük.

Az első ilyen rovat helytörténeti jellegű. Ennek a témának jeles ismerője Puntigán József, akinek már több könyve is megjelent Losonccal kapcsolatban. Nem titkolt célunk ezzel a rovattal, hogy felkeltsük az érdeklődést a város iránt. Itt élünk, dolgozunk, naponta rójuk a város utcáit, és sokan bizony azt sem tudjuk milyen épületek előtt haladunk el. Kik, mikor, milyen céllal építették, és mi lett a sorsa az évszázadok viharaiban.

Következzék tehát a LOSONCI ANZIKSZ első képeslapja, vágjunk bele a közepébe!

 forrás: P. J.

KUBINYI TÉR

A tér Losonc ősi magva. Maga a tér, és a mellette vezető észak-déli, ill. az innen induló nyugatra vezető útvonalakkal, már a legrégebbi térképen is jól látható.

A tér mai formáját a város 1849-es augusztusi felégetését követő gyors felújítás során nyerte el. Ennek során bontották le a mai Nógrádi vitéz szobor és a Vigadó épülete között álló Sárkány vendéglő maradványait, majd a református templom melletti bástyát is (ez volt azon kevés épületek egyike, amelyek nagyobb károsodás nélkül túlélték az 1849-es rombolást).

Északról a református templom, délről a Vigadó épülete határolja, nyugati oldalának legszebb épülete az egykori leányiskola, míg a túloldalon a ma csaknem üresen álló Városháza díszes épülete. Majdnem a közepén a katolikus templom áll.

Közel egy évszázadon keresztül ez volt a heti vásárok színhelye, innen az első ismert megnevezése is: „Belpiacz”. Később volt „Alsó piacz”, Köztársaság tér, Gottwald tér.

Mai megnevezését a város neves képviselőjéről, a Kubinyi-családról kapta, akiknek háza nem itt, hanem az innen induló mai Masaryk utcában volt, kastélyuk pedig a várossal szomszédos Videfalán (Vidina).

Zártságával, bensőséges hangulatával ez lett a város társadalmi és kulturális eseményeinek központja, ahol helyet kaptak a város eseményeire, személyiségeire utaló emlékhelyek és szobrok is. A mai Kármán-emlékoszloptól néhány méterre állt az 1848-49-es szabadságharc és az 1849. március 24-i győzedelmes losonci csata emlékoszlopa, a mai Nógrád vitéz talapzatán a Kossuth-szobor, de valahol a téren állt egy rövid ideig az 1. világháború idején felállított Áldozatkészség szobor is.