2013. október 18., péntek

Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy színház-színkör?

És igen, egy újabb rovat, újabb szerző, ezúttal a 25 éves Kármán József Színház egyik alapító tagját, Erdélyi Attilát, kértem fel arra, hogy emlékezzen és írja le gondolatait. Reményeim szerint ez a rovat is heti rendszerességgel jelentkezik majd, és elnyeri tetszésetek.
Akkor következzék Attila visszaemlékezése:

A KJSZ sztorija … a Fannitól a New York-i  Antigonéig

Valamit magamról: Attila vagyok, a hun, a színkör egyik alapító tagja. 1989-től játszom kisebb-nagyobb szünetekkel… A leírt történetek szubjektív szemszögből „képződtek”… a teljesség igénye nélkül…
Ahogy kezdődött: 1988 októbere: hazafelé tartok a városból, egy szerény sörparti után. Gond egy szál se, szeptemberben letudtam a kötelező katonai szolgálatot (még „zúrivý socializmus” volt) a melóm egyelőre biztosított, lakás van… Szóval épp hazaérnék, mikor megállít az utcán Duray Évi, ismert a gimiből, ha nem is tanított személyesen, no meg a szomszédban lakott, hogy nem volna-e kedvem „beugrani” egy alakuló műkedvelő csoportba. Semmi komoly, valami statisztaszerep tömegjelenetekbe, meg hogy a társaság jó. Nos, ráálltam… Vesztemre?

A választott darab: Kármán József - Fanni hagyományai, Szabó Magda átdolgozása alapján. S hogy a dolog stílszerű legyen: a szerző losonci születésű, a csoportunk is felvette a Kármán József Színkör nevet és a bemutató a Kármán napokra esett (1989. március 6). Ráadásul a rendező Horváth Lajos (R.I.P.) is losonci származású, és akkoriban a Magyar Területi Színház profi rendezőjeként dolgozott.
Mivel tagjaink túlnyomó része elsőszínpados volt, így neki köszönhetjük a színházi munka alapjainak megismerését egészen a díszlettervezéstől kezdve a sminken át a színészi játékig bezárólag. Még ma is sokat merítünk a keményen belénk sulykolt tanácsaiból. Köszönjük Neked Lajos!

A Fanni csapata (E. Attila archívuma)
A bemutatót nagy várakozás előzte meg, 18 év után volt újra magyar nyelvű bemutató helyi csoporttól. A 260 férőhelyű nézőtéren 400-an „tolongtak”, de megérte … A végére megríkattuk őket…Valamit a darabról: a nyelvújítás korában játszódik, romantikus, kosztümös, s nagyon lesarkítva két fiatal szerelméről szól. 19 szereplő, külön súgó, ügyelő, kellékes, maszkírozó, technikus… minden, ami egy színházhoz kell. A darabot 13-szor játszottuk, főleg vidéken, de az akkori fő cél, a Jókai napokon való részvétel is teljesült. Mondjuk a zsűri megszívatott minket (hosszú a darab, patetikus és szar sic.), de egy-két kivétellel nem tört meg minket. Alakítás díjat kapott Máté Kálmán (Duci bácsi) és a legjobb női epizódszerep díja id. Csák Istvánnénak (Etus) jutott.

Egy kis pletyka: a komáromi fesztiválra való kijutást válogatás előzte meg. A válogatóbizottság (3 tagú) a rappi előadást nézte meg, kissé illuminált állapotban… Egyik véleményük, hogy Fannit végig b….a a színpadon Tatai, nem kis felháborodást váltott ki bennünk, főleg a felnőttekben, mivel az akkori szoci erkölcsök nem nagyon díjazták a szabadszájúságot… no meg a szereplők egy jó része még diák volt, a felnőttek között pedig jó néhány pedagógus akadt – aki kiakadt. Írtunk egy-két hivatalos levelet a Csemadok KB- ba, hogy „nehogy má”… ami meglehetős visszhangot váltott ki. Amikor megérkeztünk Komáromba a Jókai napokra, egy Csemadokos eléggé fontos funkcionárius fogadott, aki megkövette az egész csoportot, és megkért, hogy a továbbiakban már ne „maszatoljuk szét ” az ügyet…
A darabbal szerepeltünk még az őszi magyar kulturális napokon Pozsonyban, amely előadásról videofelvétel is készült.
Ennyit dióhéjban a Fanniról…

"Fanni és Tatai" (E. Attila archívuma)
U.I.: még csak annyit,hogy nekem végül a férfifőszerep „jutott” (Tatai), és a női főszereplő (Fanni) később a feleségem lett…
„Aki nem hiszi, járjon utána…”
Folyt. köv.

5 megjegyzés:

  1. Láttam, anno. Nem hiszem, hogy a bemutatót, 1989-ben nem voltam itthon, arra sem emlékszek hol, de láttam az biztos :-)

    VálaszTörlés
  2. Szasztok! próbálkozom immár negyedszer írok, csak nem jelenik meg. Biztosvamit rosszul nyomok. egyszer csak összejön

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök, hogy Attila "tollat ragadva" közzéteszi visszaemlékezéseit.
    Olyan pozitív visszhangot gerjesztett bennem, hogy én is kommentárt fogok fűzni minden írása után. Persze nem az Ö írására reagálva, hanem saját meglátásaimat, élményeimet közvetítve.
    A kezdetek - nagyon örültem amikor Duray Évi megszólított, lenne e kedvem az újra induló losonci színjátszásban tevékenyen részt venni. Természetesen volt. Főleg azért is mert a kiválasztott darabban, Kármán : Fanni hagyományai már a 1960-as években játszottam (Diénes szerepét), sőt együtt játszottam Horváth Lajossal is, aki elvállalta a csoport első darabjának megrendezését. Sajnos nekem nem jött össze - komoly betegség miatt ki kellett hagynom az első bemutatót.Persze a család édesanyám révén képviseltette magát.
    A csapat bemutatójának sikere, a közönség visszhangja viszont megerősített abban a hitemben, az elkövetkező években nekem is részt kell vállalnom a Kármán József Színkör munkájában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Pista, hogy végre sikerült megjegyzést írnod, már nagyon vártam! :-) És a további kommentárjaidat is várom!

      Törlés
  4. Szasztasz!
    Kezembe került egy korabeli újságcikk. A nagyközönség véleménye is benne van, de ami érdekes! ! !- még magyarul íródott Losoncon az Ipeľ nevű regionális lapban. ...pedig csak 24 évvel ezelőtt történt.
    Idézem:
    " Nagy várakozás előzte meg Kármán József - Szabó Magda : Fanni hagyományai című színdarabjának losonci ( Lučenec) bemutatóját, melyet Horváth Lajos rendezésében a Csemadok Losonci Alapszervezete keretében alakult színjátszó csoport mutatott be. Szakmai értékelésre nem vállalkozom, de ezúttal talán nincs is rá szükség. Ünnep volt ez az este szereplők, rendezők és közönség számára egyaránt. Ünnep, amely felejthetetlen. "
    Sajnos nincs aláírás, így a szerzőjét nem közölhetem. Ellenben Hermel Dönci bácsi (R.I.P.) két fotója illusztrálja a cikket.

    VálaszTörlés