Létrehozásával a losonci Városi Képviselő Testület 1884 januárjában kezdett foglalkozni. Tervezetével a lakosokat is megismertette, melyet a Losoncz és Vidéke januári, 4. száma így kommentált „Eszmének nagyszerű, kivitelnek nehéz, sőt az adott helyzet figyelembe vételével csaknem kivihetetlen”.
A javaslat kidolgozására bizottság alakult, amely a liget területét a malomárok (a mai kispatak ill. a ma már nem használt medre) és az „ó-patak”, azaz a mai Tugári patak közötti részen jelölték ki, azzal, hogy annak bérleti szerződéseit (rét volt itt) megszüntették. A liget bérleti jogát 12 évre Klamárik Danónak (azonos a losonci Vigadó bérlőjével) adták át, aki 1887-től italmérési jogot is kapott, azzal a kitétellel, hogy a város e célra épületet nem biztosított a számára.
Klamáriknak vállalnia kellett azt, hogy a város által kijelölt helyen egy italmérésre alkalmas épületet épít, és azt a „vendégek kényelme és ízléséhez mérten szinte a sajátjából minden szerelvényekkel ellátja…”. Az épület ugyan a tulajdonába kerül, de a bérleti díj lejártával köteles lesz azt a város tulajdonába átadni, úgy hogy az 1896. április 1-én a város szabad rendelkezésére álljon.
A ligetnek az akkor már működő polgári uszodára és korcsolya-pályára kellett kapcsolódnia. „Az érdekelt rétterület a polgári uszoda és korcsolyapályától kezdve egy városi ligetté alakíttassék akként, hogy a liget összhangzatos összeköttetésbe hozassék a már készen lévő, a fürdőbe vezető sétaúttal s kiterjesztessék az erdő széléig.” – olvasható az erről szóló jegyzőkönyvben.
A szakértői tervek elkészítésével a város polgármesterét Pokorny Gusztávot (1819-1890), a munkálatok kivitelezésével Czóbel Károly (1834-1885), rendőrkapitányt bízták meg. A munkálatokat 1884-ben kellett elkezdeni, és a 12 év alatt kellett befejezni.
A liget részévé váló katonai és polgári uszoda már jóval korábban, 1883-ban elkészült. A kaszárnyák közelében (a mai ligeti tavacska szigete és a B. Nemcová utcáról nyíló parkoló között) kijelölt területet, az ahhoz szükséges kemény faanyagot a város, a maradék faanyagot és a kivitelezést a katonaság biztosította. Kiépítésében legnagyobb érdeme Hess tábornoknak volt. A terveket Bartholomidesz Gyula, városi mérnök készítette el, az építkezést Spinder főhadnagy vezette. Az öltöző pavilont hat személyre építették, a kabinok négy családnak adtak helyet. A medence hossza 24 m, ebből 10 m alulról deszkázott. Legkisebb mélysége 1,20, a legnagyobb 2,70 m. 1883. július 29-én nyitották meg és „oly mértékben sikerült, hogy ily arányban reményleni is alig lehetett volna” – olvasható a Losoncz és Vidékében. Naponta 7.00 és 10.00 óra között valamint kedden délután 17.00 és 21.00 között a nők, hétfőtől csütörtökig este 18.00 és 21.00 között a katonák, a fennmaradó időben pedig a tisztek és civilek használhatták.
A laktanya melletti (a mai tavacska a sziget és az étterem között) területet 1883 novemberében a Városi Közgyűlés a losonci Korcsolyázó Egyesületnek adta bérbe, hogy azon egy új korcsolyázó pályát alakítson ki.
A liget kialakítása Czóbel Károly, rendőrkapitány irányításával a területére eső telkek kisajátításával kezdődött el. Meghagyva az öreg fűzfákat a patak partján, a területet kitisztították, majd az egészet facsemetékkel telepítettek be. A munkálatokat Czóbel Károly balesete és váratlan halála szakította meg. Az irányítást 1886-tól Ottahal Antal (1868-1917), a város új rendőrparancsnoka vette át. A tervezett időpontot (1896) nem tudták betartani, ami kiváltotta a helyi közvélemény rosszallását is.
A „csolnakázó“-t (azonos a mai tavacskával, az idősebb losonciak bizonyára még emlékeznek is rá) 1895-ben nyitották meg. A katonák 10 csónakot készítettek, amelyeknek a Mars, Juno, Flóra, Ceres, Vénus, Diana, Apollo, Bacchus és a Pluto nevet adták. Elkészült egy kettős csónak is, melynek a Castor a Pollux nevet adták. Katonák és a város lakosai egyaránt igénybe vehették.
A korabeli képeslapon sokszor megörökített épület nem a mai étterem és vendéglő helyén, hanem a tavacska mai szigetén állt. Volt benne étterem, télen melegedő, felső részében pedig katonai zenekar játszott. Az épületet 1920 után Jedlička úr üzemeltette, majd Deutsch vendéglős volt a bérlője. 1940 azonban leégett, 1943-ban lebontották. Helyére ideiglenesen egy kis „fatemplomot” építettek, hasonló szerepkörrel, amely az 1940-es évek végéig állt itt.
Ha nem is a helyén, de utódja a mai „Biela labuť” vendéglő, amely a nyári mozival együtt 1958-61 között készült el. Terveit, beleértve a patak áthidalását az Építészeti iskola diákjai készítették el.
(Szöveg és fotók: P. J. A képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése