Az egykori losonci bőrgyár, pakfong gyár és a mai kórház

Ma már csak néhány könyv és tanulmány és a néhány, a város egykori múltját jobban ismerő „őslosonci” tud arról (már ha tud), hogy a Herz utca északi oldalán a mai kórház helyén a 19. század közepén állt a város első ipari létesítménye, a losonci Bőrgyár és a közelében a Pakfong gyár.
A Bőrgyár tervei már 1837-ben elkészültek, de a felépítéséhez és elindításához közel tíz évre volt szükség.  A gyárat működtető részvénytársaság 20 ezer ezüst forint alaptőkével 1846-ban alakult meg. Terveit Horváth László építész készítette el és eredendően azért készült, hogy munkát adjon a helybeli varga- és tímármestereknek, akik többsége az egykori Varga utcában lakott. A társaság elnöke Kubinyi Ferenc lett, akit inkább a tudományos munkásságáról ismerünk és az egyik legnevesebb tagja azon családnak, amelyről a már, sétáink során bemutatott Kubinyi tér a nevét kapta. A gyár a kezdeti időszakában 20 munkást foglalkoztatott. Igazgatója Serly Antal (1846) majd Laszly Pál (1847-49) voltak. Szakmai vezetését Serly Antal mellett Fischer Ferenc végezte.

A gyár a város 1849-es pusztulása során elpusztult, de hamar újjáépítették. Ezt követően főleg cipőtalpak készítésére szakosodott. Igazgatói Hinko János (1850), Nagy Miklós (1852-53) és Karkalics Döme voltak. Sajnos csak néhány hónapig tudta magát fenntartani, megrendelések híján 1854-ben megszűnt.
 
 Az ezzel majdnem párhuzamos időszakban felépült a pakfong-gyár (azaz kobalt és nikkel olvasztó) az 1850-es években kezdte meg a termelését. „Losoncon a régebbi Laktanya-utcában, amelynek 1944-ben Lenkey-utca volt a neve, a 10. sz. telek, ahol az 141. sz. ház áll, az a terület, amelyen a „pakfon-gyár” állott …a losonci telekkönyvben … a Losonczer Chemish-Technische Fabrik von Alexander Schoeller in Wien, vertreten durch den dermaligen Director Engelmann Johann szövegű, év nélküli bejegyzés 3 holdnyi szabad térség, kert, udvar, a 287. sz. ház és gyárépületeknek tulajdonba való átíratásáról. Ugyanitt … további „5 hold és 1444 négyszögölnyi térség 1861. jún. 23.-án kelt szerződés alapján Schoeller Sándor losonci chemiai gyártulajdonos részére átiratott….” olvashatjuk  Schleicher Aladár Dr., Adatok a hazai nikkelkohászat és a losonci nikkelkohó történetéhez. c. tanulmányában.

Kép forrása

Az akkori Bernfordi Berndorfer Metallwarenfabrik Schoeller & Co. cég egyik társtulajdonosa 1851 decemberében próbaképpen vásárolt a losonci kohóban finomított magyar nikkelt, amely mintát olyan jó minőségűnek talált, hogy 1853-ban megvásárolta a kohó és a bányabirtokot. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén korában ez volt az egyedüli ilyen jellegű gyár! Termelésének alapanyagát Svédországból, Ausztriából, Dobsináról hozatta, az égetéshez szükséges szenet pedig a salgótarjáni szénbányákból biztosította. Félkész termékeket készítettek, az ehhez szükséges ércet Fischer Ferenc vezetése alatt dolgozták fel. Hét pörkölő kemencéje (ezekből öt működött) és két aknás kemencéje volt. A kemencék mellett 2-2 munkás dolgozott, akik 12 órás műszakban váltották egymást. Az aknás kemencék és a kupoló fújtatóit egy 25 LE gőzgép biztosította. Ez ezen felül még egy fanyilas és egy négy vasnyilas zúzót mozgatott. Itt két műszakban három ember dolgozott.

A gyár 1878-ban szűnt meg. Tulajdonjogát ekkor Fischer Ferenc kapta meg, amelyet 1895-ben gyermekei örököltek. 1898-ban a teljes területet (beleértve az ingatlanokat, lakóházakat, a megmaradt gyárépületeket, műhelyeket és berendezéseiket, stb.) a város vásárolta meg. Épületeit, ill. azok alapanyagát a 19. század utolsó negyedében a katonai kaszárnyák kialakításához használták fel, majd utóbbiak kihasználásával épült fel a mai kórház és területe.

(Szöveg és fotók: P. J., ill. internet)