Hol volt… 17

Egy kis „bolondéria”

Ahogyan említettem volt az utolsó cikkemben, a 2002-es év ismét egy új ősbemutatót tartogatott számunkra. Már a „Goldberg variációk” kapcsán is szó esett T. Pataki Laciról, ill. becses nejéről, Editkéről, amint hathatósan segítették csoportunkat a színészi játék csiszolását illetően. Nos, az akkori együttműködés még szorosabbá vált, mivel a leendő új darabunk szerzője éppen T. Pataki László, a címe pedig: „Békák és bolondok” volt. A rendszerváltásról szól (nagyon lesarkítva), és a szerző az eredetileg ugyanilyen című prózai művét dolgozta át színpadra, és a rendezést is ő vállalta.

P. Kerner Edit, Erdélyi Attila

A cselekmény szűkebb magyarországi környezetünkben játszódik (Salgótarján, ill. Balassagyarmat – természetesen más neveken), erősen életrajzi ihletésű (T. Pataki László) és megtalálhatók benne az 1989-es fordulat utáni évek sajátos szereplői és embertípusai: a volt és a leendő pártvezérek, a seggnyalók, a köpönyegforgatók, az árral úszók, a média képviselői, stb. Nagy örömünkre P. Kerner Editke is fontos szerepet kapott a darabban (mint vendég), és kiválóan kamatoztatta gazdag színpadi tapasztalatát a szerepében (nem mellékesen akkor már a Madách-díj tulajdonosa volt!!!, ami magyarországi viszonylatban nagyon komoly díj). Ez volt az első alakítása a színházunknál, és büszkén állíthatom, hogy azóta számos más szereppel is kiválóan megbirkózott nálunk, és állandó tagunk lett!

Setény Öcsi, Erdélyi Attila, Balog István, Csák Pista, Csák Éva,
Erdélyi Gábor, P. Kerner Edit, Csák Lídia

A bemutató eléggé késői időpontra „sikeredett”, már ami a színházi évadot illeti: 2002. június 16-17-én tartottuk a losonci Vigadóban. A közönség jókat szórakozott, és bár a rendszerváltás témája nem éppen vidám dolog (főleg mai szemmel nézve sokszor tragikomédiának tűnik a végeredmény), de az akkoriban még eléggé friss történelmi fordulatok (röpke 11 év távlata) végülis hasonlóképpen zajlottak a határ innenső oldalán is, mint pl. Tarjánban vagy Gyarmaton…

Anné Mária, Csák Lídia

Mindjárt a bemutató után „elhúztunk” Komáromba a Jókai napokra, ahol ezúttal az utolsó versenynapon játszottunk. A fogadtatás ezúttal „langyos” volt… a nézőknek tetszettek az alakítások, az előadás is, csak nem nagyon értették a darabot. Hasonlóképpen vélekedett a zsűri is, minden szép volt, jó volt, úgymond profi játék, profi előadás – csak minek?! Az egyik zsűritag meg is jegyezte, hogy nem érti az egészet… Ezen azután szegény T. Pataki Laci úgy felpaprikázódott, hogy otthagyta az illetőnek a rendezői példányát, hogy olvasgassa még egy picit a darabot. Ez ugye nem egy szokványos dolog a rendezőktől… Ezek után nem számítottunk különösebb díjesőre, ami be is következett… végül Csák Pista kapott különdíjat – Csáky Páltól! (sic.). A darabot össz-vissz csak ötször játszottuk, de így is megérte, már csak a szerző-rendező és az ősbemutató miatt is.

Setény Öcsi, Balog István

A komolyabb hangvételű darab mellett nem feledkeztünk meg a könnyedebb zsánerről sem, hiszen (talán?) tavasszal a Gyöngyösiekkel való együttműködésünk  10-ik évfordulója alkalmából „összedobtunk” egy zenés estet „Dallamok szárnyán” címmel, amit szintén a Vigadóban mutattunk be a gyöngyösi Játékszínesekkel közösen, a közönségünk nagy megelégedésére. Ősszel azután tovább turnéztunk (még mindig) a „Csókos kabaré”-val a szomszédos járásokban, valamint Magyarországon. Elvégre pénzt is kellett keresni…

Setény Öcsi, Erdélyi Attila, Balog István, Csák Pista, Csák Éva,
Erdélyi Gábor, P. Kerner Edit,

Ám a 2002-es év nem ért véget ilyen egyszerűen, de erről majd legközelebb.
Aki nem hiszi, járjon utána…

(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)