Bocsi, de nemcsak a színházunk korosodik, hanem a cikksorozat szerzője is, és ez együtt jár némi szenilitással… A múlt részből kifelejtettem egy apróságot, mégpedig „A Herner Ferike faterja” fogadtatását „testvérvárosunkban” Salgótarjánban. Tudvalevőleg a „Disznójáték” tarjáni előadása után (2005) kb. egy évvel ismét bemutatkozhattunk ott 2006 őszén, immár az újabb darabbal. A közönséget megleptük, páran elmentek szünetben, de a többiek jókat szórakoztak. Az ottani szereplésünkről megjelent egy cikk a helyi lapban, amit tegnap már elolvashattak a tisztelt olvasók itt a blogon.
 |
| Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Sándor Zsombor |
A 2007-es évben ragaszkodtunk a közmondáshoz: „sikeres csapaton ne változtass…”, hogy tudniillik ismét Krizsik Alfonzot kértük a következő darabunk megrendezésére. Ő szívesen jött, de mivel picit kifutottunk az időből 2007 tavaszán, valamint nem állt a rendelkezésünkre annyi szereplő, mint egy éve, ezért valamilyen „egyszerűbb” művet kellett kiválasztanunk. Természetesen ez abszolút nem jelentett igénytelenebb munkát sem a rendezésben, sem a színészvezetésben.
 |
| Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor |
A választás Egressy Zoltán: „Sóska, sült krumpli” c. darabajára esett. Szintén mai szerző, nagyon népszerű, és pl. ezt a művét Csehországban is sikerrel futtatják. A téma egyszerű (látszólag), a „cselekmény” egy focipálya öltözőjében játszódik a mérkőzés előtt, a szünetben és a lefújás után. A három szereplő: a bíró, az 1. asszisztens és a 2. asszisztens első látszatra a meccsről beszélgetnek, de később kiderül, hogy ők is csak hús-vér emberek, esendőek és mindegyiküknek „kisebb-nagyobb vaj” van a fején. A bíró (Lacikám) hiú törtető karrierista, az 1. asszisztens (Szappan) az ármánykodó partjelzővé visszaminősített bíró, akinek a magánélete is befuccsolt, és a 2. asszisztens (Művész), az elhagyott, megsértett alkoholista dekadens álköltő…
 |
| Sándor Zsombor |
A díszlet prózaian egyszerű: három öltözőlóca, egy kisasztal meg egy tükör. Ezúttal egy új szereplővel bővült a csoportunk, mégpedig Sándor Zsombor személyében, akit az akkori salgótarjáni Vertich Színpadstúdió szereplői közül „válogattunk ki”, és a „Művész” szerepét kapta. Az előadást ún. arénában játszottuk, ami annyit jelentett, hogy a művház színpadán állt az egyik oldalon a díszlet, a másik oldalon pedig a közönség ült félkörben, a játszóktól két méterre… A bemutató időpontja 2007. június 6-7-8. volt a B. S. Timrava Kultúrházban. A közönség eleinte visszafogottnak tűnt, vsz. a színészek közelsége miatt, de azután „elengedték” magukat, és vették a poénokat.
 |
| Erdélyi Attila és Sándor Zsombor, a téglákból ítélve a RÉV-ben |
Ezután mintegy két hétre rá következtek Komáromban a Jókai Napok, ahol megint csütörtökön játszottunk. Az esti előadást egy irtózatos felhőszakadás kísérte, de szerencsére megúsztuk áramkiesés nélkül. Ezúttal nem nagyszínpadon játszottunk, hanem a Fesztiválklub helyszínén a RÉV-ben. Produkciónk tetszett a közönségnek és a fesztiválújság hasábjain hangoztatták, hogy nem okoztunk csalódást, és hogy még azoknak is tetszett, akiknek gőzük sincs a fociról, vagy egyenesen utálják. Az Új Szó cikkében azt írta az illető újságíró, hogy színészi játékunknak köszönhetően bármilyen darabot játszhatnánk, valahogy mindig élvezhető lenne…
 |
| Erdélyi Attila, Sándor Zsombor |
Nos ezúttal viszont mégis elmaradt a díjeső (kétszer egymás után nem lépünk ugyanabba a folyóba ugyebár), de nagy örömünkre az új tagunk, Zsombor a legjobb férfi alakítás díjában részesült. Ez nagy megtiszteltetés volt számára, és azóta is állandó tagunk maradt. Bevallotta, hogy először életében vett részt ilyen színházfesztiválon…
Ezt a produkciónkat is bemutattuk Salgótarjánban, de délelőtti időpontban, így foghíjas nézőtér előtt játszottunk…
 |
| Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Sándor Zsombor |
Mivel ezúttal sajnos sehol sem találtuk meg a műsorfüzetet, így a színházi archívumban Évi nem tudja leközölni, ezért engedjék meg, hogy leírjam a szereposztást: Bíró – Erdélyi Gábor, 1. asszisztens – Erdélyi Attila, 2. asszisztens – Sándor Zsombor, technika – Csák István.
Még egy érdekesség: Ali megrendezte ugyanezt a darabot az Újpesti Színházban, természetesen budapesti színészekkel, és a bemutatóra meghívott bennünket. Gáborral el is mentünk 2012 februárjában. Jó volt újra viszontlátni úgymond „saját magunkat” a színpadon…
 |
| Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, Sándor Zsombor |
Lassan elcsordogált 2007 is, ezúttal különösebb hajsza nélkül. Az elkövetkezendő 2008-as évben tartottuk magunkat a mondáshoz, hogy „három a magyar igazság”, de erről majd legközelebb.
Aki nem hiszi, járjon utána…
(Szöveg és fotók: Erdélyi Attila; a képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése