2014. augusztus 9., szombat

Ez már történelem! (8)

Ahogy ígértem ma foglalkozunk egy keveset a Csemadok egyéb dolgaival, illetve a nagy vihart kavart János vitéz előadással is.

Csoportkép az előadás készítőivel

A krónika ezekről így ír:
1950-től a Csemadok a városi hangos híradón keresztül Csemadok félórákat sugárzott. Az első szerkesztő csoportot Böszörményi László vezette, később ezt az igényes munkát Domborovszky József, a Csemadok egyik lelkes tagja vette át. 1952-től egészen haláláig rendszeresen szerkesztette hetente a Csemadok félórákat. Ezekben az adásokban a város lakossága értesült a Csemadok munkájáról, terveiről. Az adásokat kultúrműsorral tarkították.

Jelenet a darabból, előtérben a zenekar is felsejlik

A Csemadok székházban a Fučík utca 24 szám alatt a helyi szervezet munkája állandóan szélesedett. Megkezdte munkáját a könyvtár is, mely igen látogatott lett, mivel egyedüli könyvtár volt a városban, mivel a többi könyvtár a háború folyamán megszűnt. A front után szétlopkodták a még meglévő könyveket, kifosztották a több ezer kötetes városi könyvtárat, az akkori városi vezetők és a karhatalom engedte, hogy a magyar könyvek ezreit máglyára hányják. Néhány könyvet tudtak csak megmenteni a tűztől. Így pusztult el az ipartársulat, a kereskedelmi kör, a polgári kör, az egyházak több ezer magyar könyve is. A könyvtáros munkáját Sinka József tag vállalta, aki 1950-túl 1965-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1952-ben jött egy rendelkezés, hogy a könyvtárban lévő összes Kármán József, Jókai Mór és más magyar írók könyveit el kell Pozsonyba küldeni megsemmisítés céljából. Az ügy nagy vitát váltott ki, de Sinka Gyula az elnök úgy döntött, hogy el kell küldeni a könyveket, melyeket el is küldött postán.

Feltételezhetően Iluska és a tündérek

1951-ben a szokásos Mikulás és Szilveszter esték mellett a Vigadó nagytermében nagyszabású kabarét rendezett az alapszervezet, melyet mulatság követett. A kabarét zsúfolt ház nézte végig, és sokan vettek részt a reggelig tartó táncmulatságon is. Az ilyen kettős rendezés az első, mely az erkölcsi siker mellett jelentős anyagi sikert is hozott. Az összbevétel túlhaladta a 83 ezer koronát (régi pénzben).

A műsorfüzet címlapja

1953-ban a pénzváltáskor érzékeny veszteség érte a helyi szervezetet. Blaskovics László pénztáros a szervezet pénzét nem helyezte el a takarékpénztárban, hanem magánál tartotta, így az összeget nem 1:5 arányban, hanem 1:50 arányban váltották be. Ez pedig 50 000 Kčs esetén jelentős összeget jelentett. Így a szervezet pénztári készlete erősen megcsappant. A szervezet kezdhette elölről a pénzgyűjtést.

Szereposztás a műsorfüzetben

Az 1953-as év Kacsoh-Pongrácz örök szépségű daljátékának előkészítésével és betanulásával telt. Meggyőződhettünk róla mit jelent egy komoly zenés darab előkészítése, betanulása. A szereplők kiválasztása,a zenekar megszervezése, a díszletek elkészítése, az öltözékek beszerzése mellett a János vitéz betanulásánál nehézséget okozott a partitúra. A Csemadok központ csupán a szövegkönyvet és a zongorára szóló partitúrát tudta rendelkezésünkre bocsájtani.

A cselekmény leírása

Nehézséget okozott a partitúra szétírása egyes hangszerekre. A zenekar nem kezdhette el idejében a próbákat, így az előadás bemutatása elhúzódott. A másik nehézséget a zászló kérdés okozta. Milyen zászló legyen: Szűz-Máriás zászló, vagy csak egyszerű háromszínű magyar zászló?

Íme a zászló
 A kérdést a Csemadok központja oldotta meg azzal, hogy háromszínű magyar zászlóval szerepeljenek. A napi sajtóban megjelent majd egy oldalas írás a Csemadok helyi szervezetet tette felelőssé, majd kritizálta a rendezést és a szereplők munkáját.

tessék jól megfigyelni hátul is a szereplőket

majdnem ugyanaz a kép és mégsem

Sok-sok nehézség és még több akadály ellenére elértük, hogy 1954. október 8-án a Vigadó nagytermében bemutathattuk a Petőfi Sándor költeménye alapján írt három felvonásos daljátékot.

királyi pompában

 A nagy gonddal és talán még több szeretettel készült előadást Herczogné Kovács Kató hivatásos rendező rendezte, az énekkart és a zenekart Benyik Zoltán irányította. A rendezésnél még Böszörményi László, Gyura Leo, Tarics Ferenc, Tomsó Béla, Nagy Erzsébet és Vágó Pál is segédkeztek.

jelenet a darabból

A János vitéz előadása minden várakozást felülmúló erkölcsi sikerrel zárult, amit bizonyít az is, hogy Losoncon nyolcszor került bemutatásra mindig telt ház mellett az évben, és a következő évben még kétszer kellett lejátszani.

a díszlet is pazar volt

A szereplők sokat fáradoztak és önzetlenül, kitartóan dolgoztak a darab sikeréért. A köszönet, a jutalom a felettes hatóság részéről a hűvös kritika, a sajtó részéről csúnya, rosszindulatú kritika volt.

ama bizonyos ledorongoló cikk

A magyar sajtóban megjelenő kritika elfelejtette megemlíteni a János vitéz nagy és nehéz szerepét betöltő Szluka Béla nevét, mintha Losoncon címszereplő nélkül adták volna elő. Ez a kimondottan rosszindulatú kritika kissé elkedvetlenítette színjátszóinkat, de nem törte le munkakedvüket.

1955. 1. 28. ÚJ SZÓ:
A magyar burzsoá nacionalizmusról Csehszlovákiában
a 2 oldalas cikkben is zászlóznak

Mai cikkünk kissé hosszabbra sikeredett a szokásosnál, de úgy gondoltam, hogy kár lenne bármit is kihagyni belőle.
(A szöveg teljes mértékben a Csemadok krónikából származik. A színessel jelölt szavak hivatkozásokat jelölnek, a cikkek és képek kattintással nagyobb méretben nyílnak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése