2015. december 18., péntek

ÉLÉS-TÁR dióval és mézeskaláccsal

Meglepődve tapasztaltam, hogy érkeznek a blog e-mail címére a fotókkal ellátott receptek és a karácsonyi készülődés egyéb momentumainak fotódokumentációja (hogy ilyen rejtélyesen fogalmazzak…).

Új rovatunk mai részét ismét Szabó Klári gondolataival kezdjük, én személy szerint megirigyeltem az alábbi fotón látható diótörőjüket, pár éve vettem egy kevésbé klasszikus darabot, de a diónk keményebbnek bizonyult, azóta is kalapáccsal törjük a diót.

Szabóék diótörője, remek darab :-)

Szóval Klári (amint említettem volt, ezt nem tegnap írta): „A diós kép azért van, mert a múlt hétvégén elhívtam anyukámat és anyukás hétvégém volt. Először azt hittem főzünk valami hagyományosat, de aztán arra gondoltam, mi az amit most ősszel csináltak valamikor az emberek, gondolom hasznosat és ami mellett jót lehet beszélgetni.
És a diópucolás jutott az eszembe.
Az az esti hangulat, amikor réges-rég így ősszel munkájukat elvégezve a vacsora után valami közöset és hasznosat csinált a család – én személy szerint már csak a diópucolásra, kukoricamorzsolásra és babtisztításra emlékszem.
Így megpucoltuk az összes diómat és egy jót beszélgettünk anyukámmal. Közben persze járt a kezem, mert ha lelassultam, akkor eszembe jutott ez a kedves figyelmeztetés, hogy de ne csak a szád járjon, hanem a kezed is!
Hát nem szép?
Még a munkára is megvan a mód, hogy szépen buzdítsd a másikat…
A dióról még mit mondjak? Már sütöttem egy adag kelt kalácsot és még karácsonykor is fogok (de nem volt fotográfusom – majd pótolom). Igazi dióval, kézzel pucolttal és benne van az idő illata, amit anyukámmal töltöttem…"

Nem tudom Csák Évi mézeskalácsában is benne van-e az idő illata, abban azonban biztos vagyok, hogy ideje elkészíteni az illatos mézeskalácsot! Évike az alábbi sorokat küldte:

"Nekiálltam sütögetni, mert ez így szokás. De a szokásos módszereket nem szeretem! :-)

Mézeskalács cukor nélkül


Hozzávalók:
300 gr liszt (én félgrízeset* használtam, de lehet teljes kiőrlésű, vagy más egészséges liszt)
5 evőkanál méz
1 kávéskanál szódabikarbóna
1/2 csomag mézeskalács fűszerkeverék (az egész is bele mehet)
egy csipet só
1 tojás + 1 tojás a kész süti bekenésére
1/2 sütőmargarin

Miután kihűltek, lehet pingálni: rajztudás nem szükséges! :-)

A hozzávalókból tésztát gyúrunk, majd egy napra a hűtőbe tesszük pihenni. Mivel nekem nem volt túl sok időm, az én tésztám 2 napot dekkolt.
Nyújtás előtt ajánlatos a tésztát legalább fél óráig szobahőmérsékleten tárolni, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük és forró sütőben kb. 7 percig sütjük. Mivel régi kommunista gázsütőm van, gőzöm sincs, hány fokra hevítettem és hányas fokozatra állítottam. 7 perc után kivesszük, egy felvert tojással egyenként bekenjük a sütikéket és még fél percre visszasuhintjuk a sütőbe, hogy a tojásban lakozó esetleges szalmonellabacik kipurcanjanak.
Miután kihűltek, lehet pingálni: rajztudás nem szükséges! :-)
Zárt dobozban tároljuk, vagy kifúrás után karácsonyfára aggatjuk."

Ennyi fért mai ÉLÉS-TÁRUNKBA, továbbra is várom a losoncianziksz@gmail.com címre a recepteket, gondolatokat, némi szöveggel ellátott fényképeket. Hamarosan hozom a sétánkon kóstolt flódni receptjét, tessék addig diót pucolni hozzá!

*Szlovákiában alapvetően 3-féle őrlésű búzaliszt van, az ún. „simaliszt” (hladká), „félgrízes” (polohrubá) és „grízes” (hrubá). A simaliszt a magyarországi finomlisztnek felel meg, a félgrízes meg a rétesliszt felé hajlik, a grízes az egészen durvára van őrölve, de még nem éri el a búzadara (gríz) szemeinek nagyságát – legalábbis azt hiszem (a szerk. megjegyzése).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése