2017. április 1., szombat

Az idei első :-)

Az idei első városnéző sétánk bolondos dátumra, április elsejére esett, szerencsénkre az időjárás még nem volt bolondos, gyönyörű napsütéses tavaszi időben ismerkedtünk városunk történelmével.


A Csillag étterem sarkánál egy maroknyi csapat gyűlt össze kora délután, hogy Puntigán József vezetésével útnak eredjünk. Nagy örömünkre másik helytörténészünk, Böszörményi István is velünk tartott, így többek között vasúttörténeti ismereteket is a legavatottabb forrásból szerezhettünk. :-)


Első megállónkat a tér sarkánál tartottuk, ahol szó esett a tér egykori épületeiről, vasútvonalakról, gyárakról, moziról és sok minden másról is. Sajnos minderről csak virtuálisan, mivel napjainkban ezeknek se híre se hamva...


Nem sokkal távolabb ismét megálltunk, a mai nyomdától nem messze időztünk egy keveset. Mint kiderült, nyomda már a régmúlt időkben is létezett arrafelé. Szó volt Berkó Sándorról és Jankovits Jenőről is, az első úriember költő volt, a második pedig többek között a gyöngyösi valamint a losonci színjátszókat is rendezgette.


Következő megállónkat a jól ismert körforgalomnál tartottuk. Annak idején ezt Szent István térnek hívták, és például a Szent László utca (is) keresztezte.


Mi sem szolgálhat jobb helyszínként egy 1600-as évekből származó szöveg megértéséhez, mint az egykori kisállomás épülete? Böszörményi Istvánnak hála megtudhattuk, hogy már akkor volt Ortoványos, és északra és délre is mezőgazdasági területek húzódtak patakokkal és dűlőkkel övezve. Miután ennyi okosságot részünkre átadott, Böszörményi István el is búcsúzott tőlünk, így nélküle folytattuk utunkat az Irtványos lakótelep felé.


Ott a sok panel között egyből szemet szúr a Köztársaság térről a Galéria üzletközpont miatt átköltöztetett egykori szökőkút "szoborcsoportja", amely új köntösben és új helyen töri meg a paneltömbök egyhangúságát.


Utunkat tovább az egykori gőzmalom helye felé folytattuk. Sajnos mára semmi sem maradt az épületekből, így csupán képek alapján próbáltunk tájékozódni a terepen. Érdemes elolvasni az erről szóló helytörténeti cikkeinket ITT és ITT.

A gőzmalom épületei 2014-ben és az üres helyük 2017-ben

Innen átvágtunk az erdőn keresztül a fürdő felé vezető útra. Megnyugtató csend, némi madárcsicsergés, virágok, oxigén... Belemerültünk :-)


Mondom virágok. Virágmezők. Mindenfelé. Mindenféle.


És a fürdő. Jelenleg építési terület, a tervek szerint néhány éven belül idősek otthonaként fog majd működni. A fürdővel kapcsolatban is érdemes elolvasni a blog helytörténeti cikkeit ITT és ITT. (A fotón látható könyv Mária Adamová és Puntigán József: Losonc az idő változásaiban, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Ha máshol nem, a Városi Információs Központban még egész biztosan kapható.)


Egyébként bejártuk az épületet is. Közben mindenki visszaemlékezett mikor és milyen alkalomból járt utoljára a losonci fürdőben. Kiderült, hogy iskolai kirándulásoktól kezdve lagzin, diszkókon keresztül, egészen a gombázásig mindig adódott megfelelő alkalom arra, hogy itt szórakozzunk, vagy oltsuk szomjunkat.


Mi szomjunkat a városligetben oltottuk, ahol nagyon jólesett üldögélni egy sort a sok-sok gyaloglás után. Úgy gondolom jó hangulatú, kellemes néhány órát töltöttünk el együtt, közben sok-sok érdekességet is megtudtunk, hála lelkes helytörténészeinknek. Meg is beszéltük, hogy májusban kirándulunk (Ó)Gácsra, ahol Böszörményi István vezetésével bejárjuk a temetőt, templomot, egyebeket, és ha szerencsénk van körbevezetnek a felújított kastélyban is. (2014-ben már jártunk Gácson Csontváry nyomában, ez most más lesz, egészen más!)
Az időpontot majd még pontosítjuk, egyet azonban már most egész biztosan tudok: kár lenne kihagyni!

(Szöveg és fotók: Éva)
További képek Puntigán József masinájából ITT nézegethetők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése